Hírmorzsa

Tudta-e, hogy az Ayurvédikus masszázsok igazán bőséges olajhasználattal történő kezelések, ahol a cél a test teljes átáztatása az olajok hatóanyagaival?

Ayurvéda tanfolyamok

Az indiai Ayurvéda holisztikus tanításai az Ayurvédiában! Képzéseink: ayurvédikus babamasszázs, ayurvédikus kismama és felnőtt masszázstanfolyamok, ayurvédikus szépségápolás, ayurvédikus életmód tanfolyamok. Ayurvéda Képzések autentikus forrásból!

Részletek oktatási oldalunkon a www.ayurvedaoktatas.hu oldalon!

Online olvasók

Oldalainkat 17 vendég böngészi
3. Megérkezés Indiába PDF Nyomtatás Email
Írta: administrator   
2012. május 06. vasárnap, 11:37
A legmeghökkentőbb élmény egy Indiában landoló gépről leszállni és megcsapva lenni az indiai ízekkel, illatokkal, hőmérséklettel, virtussal.

 
Mint a két alkalommal az Aeroflot orosz légitársasággal utaztam, a hiedelmekkel ellentétben jól és kényelmesen. Addig sohasem látott tájak felett repültünk, nem tudom pontosan merrefelé, de gyanítom, hogy nagyrészt Oroszország, a szovjet utódállamok, Tibet, Pakisztán és a Himalája felett. Fenséges látvány tárult elénk a hegyek csúcsait szemlélve, minden olyan üres, sík, egyhangúan kopár és magas hegyekkel tarkított volt. Olyan érzés volt a tájat szemlélni, mint amikor az ember találkozik valami felsőbbrendűvel (hasonlót Mexikóban éreztem a Karib-tenger partjainál állva) és lélegzet visszafojtva figyeli azt.
 
Amikor a gép elkezdett landolni Bombay felett, óriási kontraszt volt látni, ahogy a repülőteret (Chattrapathi Shivaji International Airport - http://www.csia.in/) körülövező palánkok indiai nyomortelepnek adtak helyet. Nemzetközi repülőtér vs. nyomornegyed. A landolást megelőző 15-20 perccel a repülőgépbe beengedték a helyi klímát, meleg levegőt, hogy a repülőgépet lehagyva ne legyen olyan fullasztó hatással az emberre az indiai meleg. Egy ismerősömtől, aki előttem járt Indiában, már hallottam, hogy a gépről leszállva csak úgy kapkodott a levegő után, de akkor ezt túlzásnak gondoltam. Nos, valóban két ember is máshogy élheti meg a találkozás nagy pillanatait, jómagam is pár percig lihegve vettem levegőt, de nem volt vészes.
 
Nyomortelep a bombay-i reptér mellett
 
Ami a meleget illeti ….
Ez nem az a meleg, amit mi itthon a nyár legmelegebb időszakában megszokhattunk. Itthon is kényelmetlen a verejtékezés, az égető hatás, de Indiában!? Perzselő ereje van a napnak és mindehhez társul egy eszméletlenül magas páratartalom, szinte harapni lehet a levegőt (80-90%-os a páratartalom). Az utazónak hamar el kell felejtenie az idehaza megszokott kényelmet, a dezodorok izzadásgátló hatását. A normális a folyamatos verejtékezés és a rendszerint megizzadt póló-nadrág effektus lesz. Egy idő után az ember már nem is foglalkozik ezekkel, hiszen Indiában mindenhol ez a normális. Kell pár nap, 1-2 hét, mire a máshoz, az európai klímához szokott ember szervezete és hőháztartása hozzászokik a megváltozott viszonyokhoz. És akkor már a verejtékezés is elviselhetőbb, a maga mennyiségi jelzőivel együtt :) Ne feledjük, a gyors izzadást gyors száradás követi :)
 
Tehát, megérkezve Indiába először egy száriba öltözött hölgyet pillantottam meg. Az indiai nőnek elegáns megjelenést ad a szári, ami a csábítás egy fontos eszköze is, mint később megtudtam. Előretekintően a hátitáskában rejlő ruhákat egy nylonzsákba csomagoltam, milyen okosan tettem, mert a pára átáztatta a hátitáskát, és a csomag is ki volt cipzározva … szerencsére semmi nem tűnt el, de ha el is tűnt volna bármi a 3 váltás ruhából, nem lett volna nehéz pótolni azt J. A 3 váltás ruha magyarázata az a böjt volt, amelynek során nem csak táplálékot nem vettünk magamhoz, de a kényelmi lehetőségek körét is csökkentettük. Így a 3 váltás ruha mellé 3 fehérnemű dukált, a mobiltelefon pedig kényelmesen pihent budapesti lakásunkban. A telefonnélküliség nagy dolog, kezdetben bizonytalanság töltött el ezzel kapcsolatban, hogy azért mégiscsak jó lenne egy telefon, de ahogy teltek a napok és hetek, egyre kevésbé hiányzott az életemből.
 
A csomagok összegyűjtése után kilépve a repülőtér védelméből megrohamoztak minket a szállodák különböző „képviselői”, akik rámenős nyomulásukkal elérték, hogy egyet közülük kiválasszunk és szálláskínálatát elfogadjuk. Merthogy szállást általában nem foglalunk, így a helyi szokásokhoz igazodva tájékozódunk. De az első indiai út során még magunk is tudatlanok voltunk. Emlékszem a milliónyi riksa látványára a repülőtér előtt, megmosolyogtató elképzelni, hogy ketten is elférünk benne hátul, a csomagjainkról már nem is beszélve … végül sikerült az éjszaka közepén eljutni egy szállásra, bejelentkeztünk a szobába és akkor jött az 1. kényelmetlenség.
 
Ugyanis az ágynemű büdös volt, a szoba dohos, a fürdőszoba nélkülözte a megszokott higiéniát. Ejj, ezt azért legvadabb álmaimban sem képzeltem. Ráadásul kígyófélelmemtől vezérelve tartottam attól, hogy a szobába márpedig bejuthat mindenféle állat és éjszaka majd az életemre tör. Utólag visszagondolva buta gondolat volt, mert az első út során, abban a két hónapban egyetlen egy kígyóval sem találkoztam. Még a 21 napos böjt alatt sem, pedig azt egy Goa állambeli falu dombos-lejtős tisztásán tettük meg.
 
Tehát kígyó nem volt, annál nagyobb volt viszont a meglepetés reggel az ablakból kinézve. Amerre csak a szem ellát, mindenhol emberek voltak. Nem 2-3 ember, több 50-100-több száz ember. Óriási volt a kavalkád, az emberek mellett tehenek az utakon. Jesszus, gondoltam, hamarosan ki kell lépnünk közéjük, mi lesz, ha elsodor az ár? De menni kellett, nem volt mese, hiszen Bombay-ből leérni Goára nem 1 nap műve.
 
Tipikus utcajelenet a szentként tisztelt tehénnel
 
Az utcán nincs rend, nincsenek mindenhol forgalomirányító lámpák, van viszont földút, indiai Bollywood zenéktől hangos utcai kavarodás, iskolába vonuló gyereksereg, lomhán, az út közepén pihenő tehénsereg … na innen keveredjünk ki valahogy, csak ez az egy gondolatom volt. Miközben nagy nehezen kikeveredtünk gyalog egy főútra, az út mentén egy kisfiút pillantottam meg, ott guggolt előttem, reggeli nagy dolgát végezve. Na neeee, ez volt az első igazán nagy sokk. Mi, akik erre figyelünk, hogy salakanyagainktól intim módon váljunk meg, most szembesülök a székelés ilyen teátrális megnyilvánulásával.  De Indiában ez a normális.
 
Buszmegálló
 
Bombayből kikeveredni nagy vállalkozás. Mert lehet látsz buszokat, de azok nem angol feliratúak, mindenhol a hindi és a marathi nyelvvel találkozol (a hindi minden indiai államban beszélt nyelv, a marathi nyelv pedig Bombay Maharastra államának hivatalos nyelve). A busz pedig nem áll meg a buszmegállóban, hanem le kell inteni azt. De hogy intesz le egy buszt, ha nem érted a végállomás kiírását? Ekkor az ember kérdez, de Indiában nem egyszer, 3-4-szer is kérdezzen. Elkövetve azt a hibát, hogy csak egyszer kérdeztünk, elvitt egy busz Bombay azon felébe, ahol nemhogy kikeveredtünk volna a városból, de inkább belekeveredtünk abba. Egész napos utazástól fáradtan jobbnak láttuk fogni egy riksát és gyorsított tempóban elhagyni ezt az őrületet …. de hogy merre és mit láttunk, azt a későbbiekben mesélem el.
 
 

 

 
RocketTheme Joomla Templates