Hírmorzsa

Tudta-e, hogy az Ayurvédikus masszázsok során előzetes elemzés segítségével győződünk meg mindenki egyéni testalkatáról/személyiségéről és ehhez mérten választunk olajat a kezeléshez?

Ayurvéda tanfolyamok

Az indiai Ayurvéda holisztikus tanításai az Ayurvédiában! Képzéseink: ayurvédikus babamasszázs, ayurvédikus kismama és felnőtt masszázstanfolyamok, ayurvédikus szépségápolás, ayurvédikus életmód tanfolyamok. Ayurvéda Képzések autentikus forrásból!

Részletek oktatási oldalunkon a www.ayurvedaoktatas.hu oldalon!

Online olvasók

Oldalainkat 61 vendég böngészi
A csontritkulás miatti csigolya összeroppanásról PDF Nyomtatás Email
A csigolya összeroppanás nagyon nagy mértékben jellemző osteoporosisban (csontritkulásban) szenvedő betegeknél, akik megfelelő kezelés nélkül súlyos töréseket szenvedhetnek, főként gerincoszlop tekintetében.  A csigolya összeroppanás fokozatosan alakulhat ki a csontritkulás fokától függően.
A csigolyák szerkezete lyukacsos szerkezetű lesz, nem bírják el a gerincoszlopra nehezedő terhelést. A statisztikák szerint bizonyos életkor után igen nagy a valószínűsége annak, hogy valakinek csontritkulás miatti csigolya összeroppanása lesz. 75 év felett 25%, 80 fölött pedig 50% az esélye annak, hogy legalább egy csigolya összeroppanjon. A csigolyák víztartalma 30 éves kor fölött kezd el csökkenni.
 
Amikor bekövetkezik egy csigolya összeroppanás, nagy a veszélye annak, hogy alatta és felette is kialakulhatnak repedések, újabb törések. Természetesen a csigolyarepedés milyensége meghatározza azt, hogy mennyire érintettek a kilépő idegszálak, mennyire szükségszerű a műtét. 
 
Az akut jelek csigolya összeroppanásnál:  
–        roppanás-reccsenés a törés pillanatában,
–        heves helyi nyomásérzékenység,
–        övszerű, körbesugárzó fájdalom,
–        mozgással provokálható fájdalom,
–        hirtelen alakul ki, légvételre fokozódik,
–        előrehajlás provokálja a fájdalmat.
 
A csontritkulásos csigolya összeroppanás nagyon gyakran nem kerül felismerésre. Ennek az oka az, hogy a derék vagy háttájéki fájdalmat kopásos eredetűnek tartják. Felmérések szerint csak mintegy 30%-ra derül fény és mindössze 10% kerül kórházi kezelésre.

A fenn említett tünetek mellett nagyobb bajt jelez, ha az egyik vagy mindkét alsó végtag gyengévé vagy bénává válik.  Az említett panaszok gyakran súly emelésével vagy eleséssel állnak összefüggésben csontritkulásos embereknél.
 

A betegség kezelése

Az esetek zömében nem műtéti. A teendők közül a legfontosabb a megfelelő fájdalomcsillapítás. Néhány napos fekvés hasznos lehet, de nem kötelező. Műanyag fűző (korzett) viselése hasznos lehet, de nem elengedhetetlen. Az esetek zömében néhány nap elteltével csillapodnak a beteg fájdalmai és megkezdődhet a gyógytorna, mely segít megerősíteni a gerinc körüli mély izomzatot, ami igen fontos.
 
Műtéti beavatkozásra csak ritkán van szükség. A betegek mintegy 1/3 - nál fájdalom marad vissza. Ezeknél a betegeknél megfontolandó az esetleges beavatkozás.
 
Milyen vizsgálatok mutatják ki?
 
CT, MR vizsgálat szükséges, a csontritkulás kimutatására: a csontsűrűség vizsgálatot használják: ez az úgynevezett DEXA vizsgálat ((Dual Energy X-ray Absorption)
 
Műtéti eljárási módok
 
1.      Vertebroplasztika: A törött csigolya feltöltése csontcementtel.
Rossz, vagy általános állapotú betegnél helyi érzéstelenítésben is elvégezhető. Lényege, hogy egy 1-2 cm-es metszésből egy fém kanülön keresztül feltöltik a csigolyát csontcementtel, mely megszilárdul és stabilizálja a beroppant részt. Hatalmas előnye, hogy szinte azonnali stabilitást és fájdalomcsillapítást eredményez.
 
2.      Nyitott feltárás az idegi elemek felszabadítása és stabilizáció fémeszközzel.
 
Konzervatív kezelés: az akut szakasz után - amikor csökken a fájdalom és elkezdhető a gyógytorna, akkor nagyon fontos a speciális mélyhátizom erősítő gerinctorna, amely megerősítheti a paravertebralis, gerincet tartó mély izmokat.
 
A szakszerű masszázs  szerepe is  igen nagy, hiszen a feszes izmokat el kell lazítani, hogy ne gyakoroljanak további összehúzó erőt, amely súlyos csontritkulásnál előidézhet újabb csigolya összeroppanást is. Speciális mély lazító fogásokkal, technikákkal, vákuumos izomlazítással jól oldhatók a gerinc melletti spasticus (feszes) izmok feszülései, és a myogelosisok (izomcsomók). Fontos törekedni a lassú, vezetett, ízületi, passzív kimozgatásokra is az akut szakasz elmúltával, hogy az ízületi mozgások ne szűküljenek be.
 
 
RocketTheme Joomla Templates